Judit Tessényi
Az attitűd értelmezhető egyrészt, mint az egyén vélekedésének függvénye – esetünkben pl. a szerencsejátékok hasznosságáról/károsságáról -, másrészt a társas viselkedés belső irányítója (hajtóerő, motiváció, késztetés). A vizsgálatok önálló szegmensét képezik az attitűdkutatások, ahol is azt vizsgáljuk, hogy „az egyének viselkedése milyen kognitív és érzelmi tényezők hatására alakul. Jelenleg még az is vitatott, hogy az attitűdkutatások és attitűdskálák alkalmasak-e egyáltalán az attitűd mérésére, mivel a kapott eredmények nem egyértelműen tudtak kapcsolatot kimutatni a viselkedéssel” (Tessényi 2013: 73). Az attitűd – Allport definíciója alapján - tapasztalat révén szerveződött mentális és idegi készenléti állapot, mely irányító vagy dinamikus – késztető, mozgósító hatást gyakorol az egyén reagálására mindazon helyzetek irányában, amelyekre az attitűd vonatkozik (Allport 1935). Alább ismertetett vizsgálatunk 2016-ban, 2020-ban és 2023-ban felvett minták időbeli összehasonlító statisztikai elemzését tartalmazza és annak a hipotézisnek a vizsgálata, mely szerint a játékfüggők attitűdértékeinek átlagértéke és szórása nagyobb, mint a nem problémás játékosoké.