Kohéziós források felhasználásának területi vizsgálata Baranya megyében a 2007-2013-as és 2014-2020-as programozási időszakban

A 2007-2013 közötti programozási időszak a területalapú fejlesztéspolitika kialakítására tett kísérletként értelmezhető, melynek során – az ágazati programok mellett – minden magyarországi régió (így a Baranyát magában foglaló Dél-Dunántúl is) saját operatív programmal rendelkezett. 2014-2020 között ugyanakkor egyetlen országos, viszont különálló megyei keretekkel rendelkező Terület- és Településfejlesztési Operatív Program működött, melyet szintén kiegészítettek az ágazati programok. A tanulmány célja, hogy feltárja: kimutathatók-e tendenciák Baranyában a támogatási programok területi preferenciáiban, továbbá mely járások és települések tekinthetők centrumnak vagy perifériának az EU-források felhasználása terén a két programozási időszakban. A tanulmány első részében – a szakirodalmi bevezetést követően – áttekintem a két programozási időszak stratégiai kereteit, a Baranya megyében vizsgált programokat, illetve a megyére vonatkozó területi célokat. Ezt követően ismertetem az empirikus adatelemzés módszerét és a megfogalmazott kérdéseket, majd bemutatom a két időszak programjait külön-külön, továbbá összehasonlítom a két területfejlesztési célú programot. Kiemelem a két programozási időszakra jellemző területi tendenciákat, továbbá értékelem a forrásfelhasználást a 2014-ben kialakított megyei területi célok mentén. Az összefoglalásban a korábbi elemzések konklúziójaként meghatározom a megye járásainak kohéziós forrásfelhasználási profilját. A tanulmány fontos megállapítása, hogy a megyeszékhely, Pécs részesedése a forrásokból 50% alá süllyedt 2014-2020 között, mely a vidéki térségek előtérbe kerülésére utal. Azonban míg 2007-2013 időszakában mind az egyes járások között, mind a járásokon belül viszonylag egyenletes forrásmegoszlás tapasztalható, addig 2014-2020 között több járás (Bóly, Komló, Mohács) esetében is erőteljes koncentrációt látunk (ezek elsősorban helyi adottságokra épülő gazdaságfejlesztést megvalósító térségek), miközben a leszakadó térségeknek kevesebb támogatás jutott. A preferált járásokon belül is a központok koncentrálták a forrásokat. Mindez összességében növelte a megye elmaradott és fejlődő térségei közötti finanszírozási szakadékot. Az uniós fejlesztéspolitika központi térségekre és városokra történő koncentrálásával csökken annak láthatósága a vidéki térségekben, mely – utóbbi területeken – a hazai finanszírozású eszközök jelentőségének növekedésével jár.